Vad rukkola: Rukkolás íz, kevesebb gondozás

Az évelő rukkola  egyre népszerűbb a hobbikertészek körében, hiszen fűszeres, borsos ízű levelei egész évben élvezhetők, és viszonylag könnyen termeszthető. Ez a növény számos előnnyel bír az egynyári rukkolával szemben, önvető, minden évben újra kihajt, így évről évre friss levelekkel lát el.

A növény tudományos neve Diplotaxis tenuifolia. A “Diplotaxis” nemzetségnév görög eredetű, és azt jelenti, hogy „kettős sorban rendezett”, ami a növény magtokjainak vagy terméseinek elhelyezkedésére utal. A káposztafélék családjába (Brassicaceae) tartozó Diplotaxis nemzetség mintegy 30-40 évelő vagy egynyári növényfajt foglal magába. Legismertebb faja az évelő rukkola (Diplotaxis tenuifolia), amelyet kulináris célokra is gyakran használnak. A nemzetség Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában honos, de világszerte elterjedt, főleg a mediterrán térségben.
A “tenuifolia” fajnév pedig latinul “vékony levelűt” jelent, ami a növény keskeny, finom, szálas leveleire vonatkozik.

Magyar nevei: Útszéli kányazsázsa vagy szabdaltlevelű kányazsázsa névvel illetik ezt a hazánkban vadon is előforduló, bolygatott területeken, útszélen gyakori gyomot, amit egyébként termeszthetünk is. A vadon termő növény tehát a hasznos és ehető gyomok kategóriájába tartozik. Évelő rukkola néven jelenik meg a piacon, ahol salátaként, fűszernövényként árulják a vetőmagját, palántáit sokszor rukkolaként forgalmazzák. Több fajtája kapható, például: Talján, Napoil, Esmee

Milyen rokonságban áll a rukkola és a vad rukkola?

Az Eruca és a Diplotaxis nemzetségek közeli rokonok, mivel mindketten a káposztafélék vagy keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae) tartoznak. Bár hasonlóak, két külön nemzetséget alkotnak!

A mindennapokban rukkolának nevezett növények az Eruca vesicaria ssp. sativa, amelyet gyakran egynyári rukkolaként emlegetnek. Ez a növény erős, borsos ízű leveleiről ismert, és gyakran használják salátákhoz, pizzákhoz.

Az évelő rukkola (Diplotaxis tenuifolia) egy másik, szintén ehető, de évelő növény, amely hasonló, de általában keskenyebb levelekkel rendelkezik, és kissé intenzívebb, fűszeresebb ízű.

Tehát bár mindkét növény ehető és hasonló ízvilággal bír, más-más nemzetségbe tartoznak. A rokonságuk abban nyilvánul meg, hogy mindketten a káposztafélék (Brassicaceae) család tagjai, de különböző genetikai ágakat képviselnek ezen belül.

Az évelő rukkola sötétzöld, keskeny levelei erőteljesebb ízűek, mint az egynyári rukkoláé. Ehető virágai apró, élénksárga színűek, és vonzzák a beporzó rovarokat, így a kerted díszévé is válhat.

Az évelő rukkola botanikája

Gyorsan terjed, akár 30-60 cm magasra is megnőhet. Tőlevélrózsából indul, ahonnan erőteljes, felálló hajtásrendszert fejleszt.

Az évelő rukkola erős gyökérzettel rendelkezik, amely mélyen behatol a talajba. Ez a gyökérrendszer segít a növénynek száraz körülmények között is túlélni, és stabilitást nyújt neki. Az erős gyökérzet révén a növény képes talajvédő szerepet is betölteni, gátolja a talajeróziót.

A levelek keskenyek, hosszúkásak, és szeldeltek, ami a növény védjegyének számít. Sötétzöld színűek, és borsos, fűszeres ízűek, ez tette népszerűvé  a kulináris felhasználását. A levelek 5-15 cm hosszúak, és a növény fejlődési szakaszában különböző méretűek lehetnek. Az alsóbb levelek általában nagyobbak és erősebben szeldeltek, míg a felsőbbek keskenyebbek és lándzsásak.

A virágok kicsik és élénksárga színűek, négy szirmúak, a keresztesvirágúakra jellemző virágfelépítéssel. A virágok fürtökben helyezkednek el a szárak tetején, és nyáron és ősszel nyílnak. Ezek a virágok vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat, így hozzájárulnak a kert biodiverzitásához.

Termése hüvely formájú becő, amely apró magvakat tartalmaznak. A termés akkor érett, amikor a becő megbarnul és kiszárad. Ekkor a hüvely felnyílik, és a magok kiszóródnak. Önvető.

Az évelő  rukkola környezeti igénye, gondozása

Az évelő rukkola igénytelen növény, ami jól alkalmazkodik a különböző környezeti viszonyokhoz.

Fényigény: Teljes napfényt kedveli, de részleges árnyékban is szépen fejlődik.

Talajigény: Talajban nem válogat, de a lazább, jó vízelvezetésű talajt van kedveli. A tápanyagban gazdag, humuszos talaj nagyban elősegíti az erőteljes növekedést.

Öntözés: Mérsékelt vízigényű, a szárazságot jól tűri, de rendszeres öntözés mellett bővebb termést hoz.

Különösebb gondozást nem igényel. Majdnem egész évben, kora tavasztól őszig vethető. Apró magját legfeljebb néhány milliméter vastagságban szabad földdel takarni, és a kelésig nedvesen kell tartani. Mérsékelten fagyérzékeny, így enyhe teleken a levelek egész évben szedhetők. Üvegházban, világos konyhaablakban, balkonládában is nevelhető egész évben.

Betakarítás és felhasználás

Az évelő rukkola levelei egész évben szedhetők, illetve vadon is gyűjthetők, amint elérik a 10-15 cm-es magasságot. Zsenge leveleket virágzás előtt lehet szedni. Ízük a hűvösebb hónapokban enyhébb, míg meleg időben intenzívebb. Friss salátákhoz, szendvicsekhez, pizzákra és különféle főtt ételekhez adhatjuk.

A szintén ehető, sárga virágok nem csak a méheket és pillangókat vonzzák, hanem dekoratívak is. Az évelő rukkola remekül mutat a konyhakertben, akár virágágyások szélén is, ahol színes virágai és szép levelei dekoratív szerepet töltenek be.

Az évelő rukkola ideális választás házikertbe, ha egy igénytelen, de ízletes és dekoratív növényt szeretnénk termeszteni. Tartósan jelen van a kertben, kevés gondozást igényel, miközben friss, fűszeres levelekkel lát el minket egész évben. Ha egyszer elülteted, sok éven át élvezheted!